Hosszú távon Ukrajna és Oroszország is drágán meg fog fizetni a háború elhúzódásáért – mondja Ivan Krasztev. A bolgár politológus meglehetősen szkeptikus a tűzszünettel kapcsolatban. Budapesti előadása után beszélgettünk vele a kontinens és az átrendeződő világ jövőjéről.
A szófiai Centre for Liberal Strategies szervezet elnöke és a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (IWM) állandó munkatársa, illetve a Financial Times, korábban pedig a The New York Times véleményrovatának gyakori szerzője. Számos könyve jelent meg, az Európa után és a Stephen Holmesszal közös A fény kialszik című kötete magyarul is olvasható. A XX. Század Intézet meghívására érkezett Magyarországra.
Számos konferencián vesz részt világszerte, ezúttal Budapesten a Terror Házában tartott előadást. Miért érdekes a hazánk az ön számára?
Magyarország alternatívát kínál az Európa által követett liberális modellel szemben. Kelet-európaiként különösen érdekel, hogy ez vajon specifikusan magyar jelenség, vagy egy nagyobb mintába illeszkedik. Az önök hazája viszonylag kis országként igyekszik bekapcsolódni a nagy európai államközi vitába, ennek a törekvésnek az intellektuális háttere érdekel.
A hetvenes-nyolcvanas évek liberális demokráciája Magyarország és Bulgária szemében az áhított nyugati világot jelentette, de mára gyökeresen megváltozott a helyzet. Ön szerint miért van bajban a demokrácia?
A demokrácia egyik erőssége az volt, hogy az emberek értették a társadalmat, most viszont sokan úgy érzik, hogy már nem értik. Nem tudják, hol van a hatalom, és mi történik. A demokrácia akkor kerül veszélybe, ha kormányt váltunk, és semmi nem változik. Hosszú távon ez nem jó a demokráciának. Ez részben a kilencvenes évek integrációs időszakára is jellemző volt, amikor kormányok váltották egymást, de a politikákban nem történt nagy változás; az emberek úgy érezték, hogy bár szavaznak, semmi nem változik. Akkor miért kellene szavazniuk? A demokrácia akkor is veszélybe kerül, amikor túl nagy a tét, amikor úgy érzi az ember, hogy mindent elveszít, ha nem az általa preferált jelölt győz. Ekkor kijátsszák a rendszert akár adminisztratív nyomásgyakorlással, akár más eszközökkel. Tocqueville írta le: a demokrácia egyik furcsa vonása, hogy amikor közeledik a választás, mindenki úgy beszél, mintha a világvége jönne. „Ha nem mi nyerünk, minden összeomlik.” A választás után pedig hirtelen minden probléma megoldható lesz. A demokrácia mindig a túlzásokra épít. Ez különösen tetten érhető volt az amerikai választás során. Nem egyszerűen azt mondták, hogy válasszunk elnököt, hanem mindkét oldal azzal riogatott, hogy ha a másik jelölt nyer, annyi a demokráciának. Ez a felfokozottság megnehezíti a kompromisszumkötést. Ha pedig nincs kompromisszum, akkor minden résztvevő egyre több hatalmat akar megszerezni, mert úgy véli, ez az egyetlen módja a demokrácia megmentésének.
Meg kell találni a megállapodás lehetőségét a Közel-Keleten, és biztosítani mind Irán, mind Izrael érdekeit – jelentette ki Putyin. Azt is mondta, kész találkozni Zelenszkijjel, de szerinte kérdéses, hogy legitim-e a hatalma.
„A hét elején Brüsszelben egyszer behúztuk a kéziféket” – emlékeztetett a kormányfő.
„Eddig is következetesen, stratégiai gondolkodással építette a jobboldali együttműködést” – állapította meg a Faktum tényellenőrző portál.
Végül persze nem a szíve lágyult meg az ukrán elnöknek, hanem nagyon nagy a baj.
A megyei válságstáb a teljes állatállomány azonnali elpusztításáról döntött.
A New York Times elégedetlen.
Joanna Williamns brit oktatásügyi szakértő mindent elmondott a nyugati woke őrületről és a digitális gyermekvédelemről, például azt, hogy a törvénytől hiába várjuk, hogy vigyázzon a gyermekeinkre.
Xabi Alonso bemutatkozása nem sikerült túl fényesre.
